BlackRoseAngel

Never give up...just do it

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

A gátak csak fejben léteznek!

A legelső lépés az életmódváltásomhoz az volt, hogy ledöntsem a magam által kreált gátakat, amik csak a fejembe léteztek, és hasonlóképpen hangoztak:

- nincs időm mozogni
- fáradt vagyok
- ezzel a nagy súllyal nem is lehet mozogni
- nincs mit felvennem az edzéshez
- meleg van, hideg van, esik az eső, fúj a szél....stb,stb

...és sorolhatnám még a kifogásokat, hiszen nagyon jó vagyok ebben mind máig, mert bár az alap gátakat ledöntöttem, de még mindig van bőven gátam... :)
Nem akartam kínozni magam, nem akartam erőltetni semmit, de fogyni akartam, más, minőségibb életet élni...
Akkora lökést adott az az ominózus kép, amin láttam, hogy modell alkatom átment Michelin baba formába, hogy abban biztos voltam, hogy meg kell csinálnom. 
...de nem ész nélkül. 
Leültem, és szépen elkezdtem megtervezni.

Először az étkezést.
Nagyon sokat ettem akkoriban, hihetetlen mennyiségeket. 
Úgy döntöttem, hogy a reggelit, és ebédet minőségi, mennyiségi megkötés nélkül ugyan úgy eszek, mint addig, hogy a napkezdésben ne legyen fennakadás. Ugyanazzal a rutinnal ment a gyerekek rendezése, és a munkába készülés. Azért is tűnt számomra ez jó megoldásnak, mert reggel nagyon nyűgös, gyenge vagyok, fizikálisan, és mentálisan is...délutánra már felpörgök, addira erőssé válok. 
Tehát kiadós reggeli, fél egy körül megettem a laktató ebédemet, és azután már csak cukormentes folyadék. Sok finom meleg teát ittam, amitől aztán elmúlt az éhségem. Igyekeztem minél kevesebbet gondolni az evésre. 
Jelzem, az első hetet végigbőgtem...
Aztán elkezdett beállni. Annyira összehúzodott a gyomrom, hogy már reggelire, és ebédre se tudtam akkora adagokat enni, mint előtte, ezért be kellett iktatnom még egy kisebb étkezést délután 4-re, mert a futás is vitte a kalóriát.



Mozgás
Tehát a futást néztem ki mi magamnak...de tudtam, hogy a 86 kilómmal óvatosan kell nekiállnom, hiszen a súlyomtól alapban is megterhelt ízületeimnek nem biztos hogy jót tesz a futás...
Első körben eldöntöttem, hogy leteszem az autót. Mindenhová gyalog járok, ami jobb időbeosztást igényelt, hiszen időben kellett elindulni.
Tehát a boltba, a munkahelyre, a gyerekekért is gyalog jártam. Nem is gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz...nagyon elfáradtam, az emelkedőkön felfelé meg kellett állnom pihenni, ekkor láttam, hogy mennyire nullán van az állóképességem. Ez annyira dühített, hiszen mindig is sportoltam régen, hogy még nagyobb elszántság lett úrrá rajtam.
Vacsora helyett jött a "futás", ami a következőt jelentette: 300 méter csoszogás, meghalás, séta. :D
Ezt ismételgettem, az általam kijelölt, kb 3 km-es városi körömön. az időpontokra nehezen emlékszem vissza, (itt jött a sérülés, amit leírtam bővebben a másik bejegyzésemben),de kb 2-3 hónap után sikerült lefutnom a távot.

A fő szempont számomra az volt, hogy megtaláljam benne az örömöt, ezért mindig annyit, és olyan tempóba csináltam ami nem vette ele e kedvemet, hogy másnap, harmadnap, mindennap mozogjak. :)

Tehát csak el kell indulni, okosan-ügyesen, a saját életvitelünkhöz, habitusunkhoz leginkább közelálló tervet alkotni, mert hiába követed bárki edzéstervét, életmódváltását, tanácsait...mindenki egyedi... a sajátodat neked kell megírnod.






Nehéz évkezdés

A fogyáshoz, életmódváltáshoz nagyon-nagy elszántság, és kitartás kell. Néha nagyon nehéz nekiállni, elkezdeni.
Aztán amikor az életünk részévé válik, akkor meg az a nehéz,  amikor betegség, vagy sérülés miatt kényszerpihenőre vagy ítélve...hát én most így vagyok.
Alig tudok kikeveredni ebből az erős megfázásból, és szabályosan szenvedek, hogy nem tudok menni futni. 
Tegnap már majdnem elindultam, de győzött a józan ész -meg az egyfolytában könnyező szem- hogy még várni kell...
A hatodik félmaratonomra készülök, és nagyon türelmetlen vagyok, mert már rég nyomnom kéne a dombozást, az intervallumokat. Főleg, hogy nem vagyok valami jó hosszútávfutó, nekem időben el kéne kezdenem a felkészülést.
Azért teljesen nem álltam le, light-osan mennek a guggolások, lábemelések, hazisom...csak úgy lazán az esti tévézés közben. :) 
Sajnos az tiszta étkezésre még mindig nem tudom ráállítani magam, tegnap rizses húst csináltam a családnak...az már elég közel áll hozzá, nem? :D

FITTEN EGÉSZ ÉVBEN

Az augusztusban írt bejegyzésem folytatását most megszakítva, mégis csak elkezdem előről a történetem, mivel bekerültem egy nagyon klassz csoportba a facebook-on, és az ott lévő hölgyeknek ígéretet tettem, hogy megírom a történetem.
Hangsúlyozom, hogy ez az én történetem. Nem tanácsadás. Semmi ebbéli szakmai tudással nem rendelkezek, tehát nem biztos hogy az itt leírtak másnál is hasonlóképpen működnek...sőt lehet, hogy valakinek ártalmas is lehet.
Hát mindezek tudatában kezdjük. :)

Világ életemben vékony voltam. Annyit ehettem amennyit csak akartam, semmi sem látszódott meg rajtam.
Aztán áldott állapotba kerültem, és sikeren felszedtem magamra 25 kilót az első terhességem során, amit aztán szülés után diétával sikerült leadnom.
Majd jött a következő terhességem, ami sajnos vetéléssel zárult, de ott is magamra kaptam 10 kilót. Úgy voltam vele, hogy nem állok neki fogyózni, hiszen mindenképpen szerettem volna még egy babát, így a harmadik terhességemet már 70 kilóval kezdtem...szoptatás alatt sokat kellett ennem, mert csak úgy volt tejem, így sikerült 90 kilóra felhíznom.
Amikor lement a szoptatási időszak, újra nekiálltam diétázni...amivel ismét visszafogytam, de szerintem nagyon nem tett jót a szervezetemnek, mivel jó pár hónapig kellett csinálnom. Visszanyertem az alakom, kb fél évre, aztán visszajött ugyan úgy, amikor visszatértem a rendes étkezésre.
Aztán jött az az ominózus kép, amit amikor megláttam, teljesen magam alá kerültem. Nem beszélva arról, hogy az állóképességem nulla volt, nem tudtam egy normális ruhát felvenni, mert mindenhol türemkedtek ki a hájak.
Leültem, és elkezdtem agyalni, hogy mi volt lánykoromban, hogy bármit ehettem, és mégsem híztam meg. Szinte rögtön jött a megvilágosodás, hogy mindig sportoltam, mozogtam abban az időben. Falun éltem, ritkán ültem kocsiba, inkább biciklivel, vagy gyalog jártam...
Megszületett a terv.
Gyalog jártam mindenhová, ami ugye jobb időbeosztást igényelt, mert előbb kellett indulnom. A cukros ételek igyekeztem teljesen elhagyni, a kávéba, teába édesítőszert használtam. Semmi üdítő, kóla, gyümölcslé...csak víz.
Kinéztem egy kb 3 kilóméteres kört a városban, amit minden nap "lefutottam"...értsd: 300 méter után meghalás, séta, 300méter fuás, séta... :)
Nem érdekelt hogy ki néz, nem érdekelt, hogy milyen lassan megy. Nagyon elszánt voltam.
Mindezt vacsora helyett. Reggel, és délben ettem rendesen minőségi, és mennyiségi megkötés nélkül. Utána már csak folyadék....és ugye a "futás".
Az első hét szörnyű volt...sokat sírtam, de bennem volt a dacosság, hogy nem adom fel.
A második héten a bal forgóm bemondta az unalmast...sok volt neki is a súlyom.
Teljesen letörtem. Nem tudtam hogy mi legyen. Gyorsan megalkottam a "B" tervet.
A "kanapé edzés"-t :)
Mostmár sok ilyen videót találtok a facebook-on, akkor ezt úgy magamnak kitaláltam. 
Tehát a kanapén ülve csináltam felüléseket, fekvőtámaszokat, aztán négykézláb lábemeléseket. Először kis szériákkal kezdtem, aztán mindig emeltem rajta. Mindig annyit csináltam ami még nagyjából jól esett, mert nem mertem megeröltetni magam, hogy újra lesérüljek.
A végén már ezt az edzéstervet követtem:

- kanapé szélére kiülve 5x20 felülés (lábemeléssel kombinálva)
- kanapénak támaszkodva 5x20 fekvőtámasz
- földön négykézláb 5x20 lábemelés (először hajlított, majd nyújtott térddel)
- földön hanyattfekve 5x20 hasprés (nem felülés!!!)
- guggolás 5x20 (a neten megtalálod, hogy kell szabályosan!)
- földön térdelve 5x20 női fekvőtámasz
- állva, csípőre tett kézzel 300 oldalhajlás (majd lehet fokozni, ha tarkóra teszed a kezed, vagy kisebb súlyzóval, ásványvizes üveggel a tarkódnál)

Bemelegítés, illetve utána a nyújtás nagyon fontos!

Folyamatosan mentek le rólam a kilók. Minden egyesnek nagyon tudtam örülni, és egyre motiváltabb, és elszántabb lettem.

Nem emlékszem pontosan, de kb két-három hét után újra neki tudtam állni futni. Jött megint a 300 méter futás, aztán séta...
Három hét után sikerült lefutnom egyben a három kilóméteres kört. Akkor már azt csináltam, hogy egyik nap futás, másik nap a torna.
Mindeközben annyira összahúzodott a gyomrom, hogy reggelire, és ebédre is sokkal kevesebbet tudtam enni. Elkezdtem szédülni, így beiktattam egy joghurtot délután 4 órára.
Az egészséges, fitt kajára mind máig nem tudtam ráállni, bár nagyon szeretnék...
A családnak főzött hagyományos magyar konyhás ételeket főztem,ettem ebédre.
Reggelire is a hagyományos szendvicset ettem.
Fél év alatt lement a 25 kiló.
Nagyon sokszor voltam mélyponton, amikor úgy éreztem, hogy nincs energiám elindulni futni, de mindig sikerült legyőznöm, és nem bántam meg sosem.
azóta lefutottam már 5 félmaratont, és az életem részévé vált a futás, a biciklizés, az erősítő edzések. Most már akkor érzem rosszul magam, ha nem mozoghatok.
Tehát a titok: hogy bárhogy, bármikor, bármennyit, csak mozogj!!!
...és soha, de soha ne add fel, csak csináld!!! :)

Ha kérdésetek van, akkor nyugodtan írjatok, ide, vagy a facebook oldalra. :)




 

A hogyan tovább...

Hosszú idő után, végre újra itt vagyok...
Azt gondoltam, hogy indítok egy olyan blogot, ahol majd részletesen leírom életmódváltásom, és fogyásom nagy történetét, de már szinte a csapból is ez folyik, így én már nem állok ebbe a sorba.
Természetesen, teljesen átérzem, hogy mindenki meg szeretné osztani fogyásának, átalakulásának történetét, hiszen, hihetetlen eufória elérni a vágyott célt, és végre úgy nézni a tükörbe, hogy nem kapsz sírógörcsöt. 
Na nem mintha ez lenne a boldogság kulcsa....
Ideig-óráig boldog leszel attól amit elértél...és aztán? Hova tovább? Futóbajnok leszel? Fitnessz versenyekre jársz? Igen, sokaknak megadatik, de sokkal többünknek nem. Mert hát valljuk be nem futhat mindenki 4.30-as időket...nem mindenkinek van rá ideje, lehetősége hogy szép szálkás kidolgozott izmokat edzzen magára. Anyák vagyunk, gyerek(ek)el, munkahellyel, háztartással. (Tudom sokaknak ez is megy...de Isten bocsássa meg, hogy nem tudok szoros edzés-, és étkezési tervet betartani 3 műszak, két kamaszgyerek mellett...megaztán minek is???) Szóval velük, velem mi lesz?
Még most is futok (kocogok), biciklizek. Már 3 éve tartom a súlyom, és még mindig élvezem, de nem tudom fokozni.
Vegetálok.
Közben kapom a magam kis pofonjait az élettől, amivel meg kell bírkózni, mind a munkahelyen, mind a magánéletben. Szerencsére nem túl nagy pofonok...épp akkorák, hogy érezzem a törődést, viszont tönkrevágja az én hab lelkemet. Ezért is nem írtam jó ideig.
Nahhh de!!! Nem rinyálni ültem le... :D
Összekaptam magam, mint mindig....és NEM ADOM FEL.
Úgyhogy a blogjaim innentől az "Élet a nagy fogyás után" címet kapja, hiszen mindenki csak azzal törődik, hogy hogyan fogyjunk le, arról már nem szól a fáma, hogy mi legyen utána, hogy milyenné válik a  pszichéd....most már hű de f@szán nézel ki...és rájössz, hogy kihoztad magadból a legtöbbet, de nem tudod tovább...


(Folyt.köv.)




A stressz

A mai hétfő, igazi velős hétfőként kezdődött...
No de...nemsokára kész két napra a családi élelem, és este kifutom magamból a felgyülemlett stresszt...:)
Ez nálam mindig beválik, pláne, hogy egy nagyon jó kedélyű csapattal futok, ahol mindig elhangzik egy-két jól irányzott poén...és máris elfelejtem a napi gondokat.
Te hogyan vezeted le a napi stresszt? Magányosan, vagy inkább társasággal oldod?
Kedvenc zen idézetem: "Ami jön fogadjátok, ami megy engedjétek. Ennyi az egész."


Igazán szép tavaszi időre ébredtünk. Csodás hétvégét kívánok mindenkinek!
A mozgás ki ne maradjon! :)
Tegnap elmaradt, de most pótolom...itt egy jó kis oldal a kezdő futóknak:

http://blog.futasrolnoknek.hu/kezdo-futo-edzesterv-8-hetre/

A mai nappal ismét visszaszálltunk a mókuskerékbe. Remélem sikerült mindenkinek feltölteni az energiákat a hosszú hétvégén.
Nekem hihetetlenül jól sikerült, mert végre barátnőimre, és a családra is jutott idő, sőt utolértem magam a házimunkában, futottam is, és még alhattam is sokat...nem is értem, hogy miért nem 4 napos minden hétvége :D
Szóval, a melóhelyen letudván az igencsak hétfőinek érzett szerdát, felpörögve nekiállok a házimunkának, hogy estére minden csilli-villi legyen, és még valami kaját is rittyentek a családnak, hogy este tudjak menni futni.
Mert hát az egyik fő csapásvonal az életemben a futás. Írhatnám csupa nagybetűvel, hiszen az egész életemet megváltoztatta.
Januárban volt három éve, hogy 86 kilósan elkezdtem "futni". 25 kg-ot sikerült fogynom fél év alatt, így érthető, hogy ebből igazi szerelem lett. :)
Ha valaki nekem akkor azt mondja, hogy le fogok futni 4 félmaratont is, hát biztosan besírtam volna a röhögéstől...mert megmozdulni is alig bírtam. A futni szót is azért raktam idézőjelbe, mert azt inkább csak döcögésnek hívnám, amit akkor műveltem. :D
De megvolt az elhatározás, hogy olyan szeretnék lenni mint megboldogult lánykoromban, és valahogy annyira eldöntöttem a fejemben, hogy senki és semmi nem tántoríthatott volna el. Pedig aztán nagyon nehéz volt a kezdet...és még nehezebb volt a kitartás.
Holnap folytatom, hogy hogyan is kezdtem el, és felrakok pár edzésmintát, amit én is követtem...addig is menjetek mozogni...futni, vagy döcögni :)
(Fotó: boldogsag-var.blogspot.com )




A mai nap még pihenéssel telik.
Mivel én nagyon kezdő vagyok ebben a műfajban, kifárasztott az oldalam, és az ahhoz tartozó facebook oldal létrehozása, főleg hogy mindezt éjszaka hoztam létre, mikor a család már nyugalomba vonult. De nemsokára gőzerővel indulunk!
Szép napot nektek! :*

Első bejegyzés

Rengeteg impulzus ér bennünket nőket. Mindenhol az elvárások...háztartás, munkahely, család...
Meg tudunk felelni? De még mennyire!!! :)